Eight Hungarian Poets: Zsófia Balla, Zoltán Böszörményi, Árpád Farkas, Gizella Hervay, Sándor Kányádi, Aladár Lászlóffy, Domokos Szilágyi, and Géza Szőcs

Eight Hungarian Poets: Zsófia Balla, Zoltán Böszörményi, Árpád Farkas, Gizella Hervay, Sándor Kányádi, Aladár Lászlóffy, Domokos Szilágyi, and Géza Szőcs

Translated by Paul Sohar

*******

Zsófia Balla

Embrace

On a steep slope a breath shower.
The scattered red
mercury-balloons of touch.

The baby beat of non-existence
that finds its way into the ocean.
Crimson rattle.

The meltdown of a rasp.
Powder snow unloosed.

On the crest, on the blade.
At a downhill pace.

Call it a fragile pause. Call it
a teeny, unselfconscious death.

Ölelés

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.

A nem-lét apró ütése,
mely az óceánban
eltalál. Vörös robaj.

Szétolvadt ráspoly.
Ezernyi porhó.

Élen, hegygerincen.
A lejtős iramban.

Az a törékeny szünet.
Az az önfeledt halálka.

 

When You Came Home

At last, when you arrived at home
the gleam and glint were all in place
but I could not stand the waiting
and rushed ahead to hug your face.

At last, when you arrived at home
the drip was barely hanging in
the faucet, and the soap was dying
in its dish to touch your skin.

At last, when you arrived at home and
your footsteps began to tease the door,
just to be with you the sooner
I jumped down from the second floor.

Amikor hazajöttél

Amikor hazajöttél,
még helyükön voltak a fények.
Nem tehetek róla, hogy megrohamoztak,
de a várásban majd kiégtek.

Amikor hazajöttél,
a csapnak felcsillant a cseppje,
s a szappan csak azt várta,
hogy magát bőrödre kenje.

Amikor hazajöttél,
s felhallatszott a lépted lentről,
csak hogy hamarabb veled legyek,
leugrottam az emeletről.

*******

Zoltán Böszörményi

Holiday Fever

“if the heart, if the heart,
if only the heart stopped that rattle”
………….Szilágyi, Domokos: The Book of the Old

the heart is rattling
celebration is no trivial matter
you need an occasion
………….(an occasion that may or
………….may not put you in the mood)
if something is about to commence or come to an end
it also holds in itself the holiday
in which the doubt
and invention
the opportunity
to invite the gods
like in the Greek tragedies
let them glisten like gold nuggets like
salt rocks brought up from the mine
when they meet with sunshine
and playful time smiles at them

the body too adapts to the holiday
chests swell up
spines become ramrod straight
although clumsily nature too pitches in
even helps with the memorial service
it rolls out the fog curtains of alabaster dawns
in front of the occupants of the stage
on the blinking screen hung in space
it plays back the cavalcade of memory tatters
………….(replaying what cannot be replayed)

we must let the tension dissipate
it’s good general well-being
the play-acting
mortals see a show like this only once in a lifetime
if they live to see that one
………….(nobody forces them to
………….take the bus to the bullfight in Acapulco
………….at four in the afternoon in tired heat
………….even one show is too many
………….disgusting slaughterhouse
………….bloodbath drowned in cruelty
………….the joyless drops of fear lashing the windowpane
………….on the other hand
………….this too is a kind of holiday)

Judas is desire
indecision in shards is a warm comforter
covers you with unlikely blue
the way the sky and sea used to wiggle
for eyes hungry for spectacle
reeling heights and depths on the retina of imagination
a holiday logo
coming from nothing to sing of its woe into the void

*Domokos, Szilágyi (1938-1976), Hungarian poet of Kolozsvar (Cluj), Transylvania.

Ünnepi Láz

„csak a szív, csak a szív,
 csak a szív ne zakatolna”
 ………….Szilágyi Domokos: Öregek könyve

zakatol a szív
ünnepelni nehéz
az ünnepléshez alkalom kell
………….(alkalom mint minden máshoz
………….amihez az embernek több vagy kevesebb a kedve)
ha valami kezdődik vagy vége van
magában rejti az ünnepet is
mely kétely
lelemény
alkalom arra
az istenek is ott legyenek
ahogyan a görög tragédiákban
csillogjanak mint tört arany
bányából felhozott sórög
ha napfénnyel találkozik
s ránevet a pajkos idő

alkalmazkodik az ünnephez a test is
kifeszül a mell
a hátgerinc kiegyenesedik
a természet belekontárkodik a lázas készülődésbe
segít megülni a tort is ha kell
alabástrom hajnalok ködfüggönyét gördíti fel
a színpadra érkezők színe előtt
az éterben függő villanó képernyőn
emlékfoszlányok forgatagát játssza vissza
………….(a visszajátszható visszajátszhatatlant)

a feszültség is oldódjon benne
jót tesz ez a közérzetnek
a színlelésnek
halandó ily előadást csak egyszer él meg
ha megéli azt az egyet
………….(nem kényszeríti senki
………….kibuszozni az acapulcói bikaviadalra
………….délután négykor a fáradt melegben
………….abból még egy is sok
………….gusztustalan mészárszék
………….kegyetlenségbe fojtott vérzivatar
………….az ablakot verik a félelem örömtelen cseppjei
………….bár ha úgy vesszük
………….ez is valamiféle ünnep)

júdás a vágy
a vívódás törmeléke meleg paplan
betakar valószínűtlen kékkel
ahogyan az ég s a tenger szokott
meztelenül illegni a látványra éhes szem előtt
tántorgó magasság és mélység a képzelet retináján
ünnepi jel
mely a semmiből a semmibe merül

 

Francesco Petrarca

I’m not at home in the hills of Arqua,
Here, like everywhere I’m a foreigner.
My father sent me to study law but it’s
Reading Cicero and Virgil I prefer.

The landscape fills my heart with glow,
Devils and angels keep haunting me.
I survived Florence and Avignon,
To sonnet though I can’t claim paternity.

As someone well-versed in prosody,
I hold Latin syllables under my tongue,
Laura’s eyes are my constant company,

Where the people are neither old nor young.
Ulyses fate follows my fate wherever I go,
In the unclouded sky of Padva I’m the glow.

Francesco Petrarca

Az arquai dombok nem a hazám,
Itt és mindenütt idegen vagyok.
Jogot tanulni küldött jó apám,
Cicerót, Vergiliust olvasok.

Míg itt e táj szívemben ragyog,
Kísértettek ördögök, angyalok,
Átvészeltem Firenzét, Avignont,
Szonettnek apja mégsem én vagyok.

Mint ki mindezt már eleve érti
A nyelvem alatt latin szótagok,
Laura tekintete kísért végig,

Hol nincsenek vének sem fiatalok.
Ulisszeszi sors sorsomat kíséri,
Pádva felhőtlen egén ragyogok.

 *******

Árpád  Farkas

Abroad 

I’m hanging out here under Europe’s bright-lit windows
with the moonlight’s heavenly lime dripping from my face,
clawed red by the wind, enwrapped by a shower:
the waters of the Danube and Olt pour
and wash the tatters of my mantle.

Driven by hunger, your sole son has strayed far from the herd
and staggers in your winds, oh liberty!
Through the veils of rain
he feels the century’s blind face,
with mud-caked boots he keeps on kicking
Mozart’s cradle:–let him bawl!

I bump into everything!
All I want is just to walk on nicely, whistling in the rain,
(the china houses weep when I splatter mud on them),
and whispering sweet nothings to the foliage in secret
(while knocking the castle off the hill
with my clumsy elbow! The statue of the ETERNAL SONGSTER
turns to dust when I try a tune!).

My rain-soaked, homesick shadow is cast
only to the moon from here,
oh, Twentieth Century!

Though at home how peaceful and how open the herd is now,
steaming and fattening, pressed against the planks!
At the end of the first millennium of the great migrations
I cannot picture a better home
than there,
where even the brother bites your back,
not only the friend,
where the people chump on the flowers of barbarian pastures,
warm up by their stench,
and bare their knuckles for mere morsels of civilization!

I’m hanging out here under Europe’s open windows,
a sudden wild squall blows the moonlight off my face,
all the way back home.
……………………………………..Salzburg, October 25, 1969

Idegenben

Ácsorgok Európa kivilágított ablakai alatt,
arcomról csurog a holdfény, a mennyei mész.
Véresre körmöl a szél, betakargat a zápor:
Duna vize, Olt vize hull,
mossa maradék gúnyám.

Éhes, egyetlen fiad elbitangolt a nyájtól,
dülöng fuvalmaidban, szabadság!
Az eső függönyein át
a század vak arcát matarássza,
ormótlan sáros lábbal Mozart bölcsőjét
rugdossa: – bőgjön!

Mindennek nekiütődöm!
Pedig csak menni szeretnék szépen, esőben
fütyörészve
(s a felvert sártól sírnak a porcelán-házak),
becézni a lombot, hogy ne venné észre
(s könyökömmel leverem a dombról a várat,
a tornyot! Porlik, ha dúdolok,
a MINDEN DALNOKOK SZOBRA!).

Ázott, hazasóvárgó árnyam csak a Holdra
vetül rólad,
Huszadik Század!

Pedig most otthon mily befogadón, békésen gőzölög
a turma, hogy gyapjasodik, feszítve karám falát!
A népvándorlás első évezredének végére jutva
nem álmodok magamnak már máshol hazát,
………….csak ott,
hol testvér is marjamba mar,
………….nemcsak barát,
hol barbár legelőin szagos füvet harap a nép,
………….bűze melegít,
s csülökre kél a civilizáció morzsáiért!

Ácsorgok Európa tágra nyílt ablakai alatt,
hatalmas huzat kél, hazafújja rólam a holdfényt.
……………………………………..Salzburg, 1969. október 25.

 

Old Folks

They’re sitting in the opalescent weather
under the eaves; it’s snowing, coming
down in enormous Central-Asian flakes.

Lambs are coming down or rabbits,
neighing milk-white stallions—:
with them winter plays fairy tales.

Some drawing emerges from behind
the rough curtain of snowfall—:
King Dul’s naked daughters dance.

The old folks get up with arms stretched,
and hesitantly, like the blind,  they merge
with the shower of the shining light.

A Vének

Ülnek az eresz alatt az áttetsző
időben; hó hull, hatalmas
előázsiai pelyhekkel havazik.

Bárányok hullnak vagy nyulak,
s nyihogó habfehér paripák –:
vélük a tél még eltündérkedik.

A havazás érdes függönye mögül
fölsejlik hirtelen valami rajz –:
Dul király mezítlen lányai ringnak.

Fölindulnak a vének kinyújtott
karokkal, s tétován, mint a vakok
a zuhogó fénybe beleivódnak.

 *******

Gizella Hervay

The Heavenly Rally

Here we are in heaven in which we don’t believe
and which doesn’t exist as we all know quite well.
But we are here, there’s no doubt about that.

There’s a tired light bulb hanging
over us,
it’s turning to dusk.

The angels place their halos
on the night table till the morning.

In another heaven are
our mother’s calling cries.

Off we march into
a heavenly vision.

Upward, for here we can
only go upward.
A reverse elevator
is our plunging life.

On the signpost “Future.”
We are happy,
have been so or will be soon.

Here we are in heaven in which we don’t believe.

Mennyei Felvonulás

Itt vagyunk hát a mennyben, amiben nem hiszünk,
s ami nincs is egyébként, hiszen tudjuk.
De itt vagyunk és ehhez kétség nem fér.

Fáradt villanykörte lóg
felettünk,
beesteledik.

Az angyalok éjjeliszekrényre
rakják a glóriát reggelig.

Egy másik égen
anyánk kiáltozása.

Vonulunk a mennyei
látomásban.

Fel, hisz itt csak
felfelé mehetünk.

Fordított lift
zuhanó életünk.

Jelzőtáblán a „Jövő”.
Boldogok vagyunk,
voltunk, vagy leszünk.

Itt vagyunk a mennyben, amiben nem hiszünk.

 

Resume 

I grew up, didn’t I. That means we should re-do
the resume. There was too much vagrancy
connected with being an orphan, and too
few were the homes available per person.
This we must re-write. Yes, I’m at home here.
I create my own landscape. Out of words,
of course. Out of good, sturdy words.
They can be size eleven, too, but they must be
boots. Without boots you can’t march off
to war. But of course that’s
over now. And a overcoat
is also important in this area. It’s safe
and secure like childhood. Which I didn’t have.
It can be long, too. We can always tuck
it in. One can grow out of them by the end
of their useful lives. Of the poems,
of course. The rest we can cross out. Please
cross it out. Just leave the bare facts. Please take
this down: I was born like others. I accept the
responsibility. According to
Central-European calendar.
Let me have a copy, please.

Űrlap

Felnőttem, ugye. Vagyis írjuk csak át
a káderlapot. Túl sok csavargás volt
árvasággal egybekötve, és
kevés volt az egy főre eső otthon.
Ezt átírjuk. Igenis itthon vagyok.
Teremtek tájat magamnak. Szavakból
természetesen. Jó tartós szavakból.
Lehet negyvenkettes is, csak bakancs
legyen. Bakancs nélkül nem lehet
nekivágni a háborúnak. Ami elmúlt
persze. A télikabát is fontos
ebben a tájban. Biztonságos, mint
egy gyermekkor. Ami nem volt.
Hosszabb is lehet. Majd
felhajtjuk. Kinövi az ember, mire
a végére ér. A versnek természetesen.
A többit törölni. Tessék törölni.
A lényeg maradhat. Diktálom:
Születtem, mint más. A felelősséget
vállalom. Közép-európai
számítás szerint.
Kérem a másolatot.

*******

Sándor Kányádi

Shadowplay

the alarm is raised in the
bureau of shadows
when it is discovered
there is still one person
who is not afraid
of his own shadow

the administrators hold a quick
brainstorm and decide unanimously
to withdraw
the suspect’s shadow

and after a lapse of time
they issue to him
a double shadow

which at first brews
anxiety slowly growing
into terror

they even shadow
my own shadow
mutters the wretched soul
besieged by fear that
even his own shadow
may not be his own

Árnykép

nagy riadalom támad
az árnyékok hivatalában
ha tudomásukra jut
hogy van aki még mindig
nem ijed meg a
tulajdon árnyékától

összedugják a fejüket
és egyhangúlag
megvonják a gyanúsított
tulajdon árnyékát

majd idő teltével
kettőzött árnyékkal
látják el

kezdetét veszi a szorongás
mely lassacskán
rettegéssé fajul

még a tulajdon árnyékomat
is követik
motyogja a boldogtalan
sejtve-sejtvén
hogy a sajátjának vélt
árnyéka sem az övé
1985

 

The Homecoming of Martin Sorescu

the wagon drawn by a pair of oxen came to a halt
a nt-so-old gentleman got off
it’s not you Marin
welcome home my dear son
the neighbor woman clapped her hands
or it could have been a niece
could have been even his mother who
as a young widow had sent his little son
to the big-city school in the same wagon drawn by oxen
how much fun they had back then how much they laughed
there’s no better medicine for misery
there’s no better magic potion than laughter
do you remember my boy my dear sir
the woman corrected her mode of address
giving another occasion for laughter
my god my god how time flies
it’s as if you’d left here only yesterday
you haven’t changed at all except your skin tone
its color seems let’s say colorless
but the fresh air at home will remedy that
yes there’s some stuff to eat in the wagon
under the books or on top of them I don’t  recall
something for everyone
there’s fish there’s herring and salmon you’ve never tasted
in your life before and leeks too
and I brought some eggplants that’s out of season
in this region at home
the journey’s come to an end
my lord my god how many books and in how many languages
how many books my god he says
my journey’s come to an end and no one wondered
no one asked what kind of a journey
has come to an end but passed it on like a revelation
by mouth the news traveled among the gathering crowd
people from the street so if he says so it must have come to an end
he was never in the habit of talking just for the sake of talking
he allowed himself a smile as much as his paleness allowed
he allowed himself a smile about the things he had seen behind his closed
…….eyelids
and things prompted by what reached his ears from home
he said he would like to go out
and when he staggered back to the hospital room
it had been rearranged and enlarged
there was a king-sized bed between the two windows all made up
quotes from world literature were embroidered on his humped pillow
and elegant quilt and the rug for his feet on the floor
at the feet of the king-sized bed a diko
he was glad to recall the words of his home village
at the feet of the king-sized bed near the door
a crib covered with a handmade coverlet was
kneeling to the rush rug on the dirt floor
under the huge quilt I could sleep leisurely
till judgment day and nothing would bother me but
and at this point he ran his hand over the handmade coverlet but
here resurrection would come more easily and more often

this is the best time to sell the oxen he said already turning
toward the wall the rumor has it that it may be alright now but
the time is coming again when those in the yoke will have no value
…………………………………………………………………………………………..Cluj 1995
[Marin Sorescu, Romanian poet 1936-1995, enjoyed pop star status, also served as a minister in the post-Communist government]

Marin Sorescu hazatérése

megállt a két kicsi ökör vontatta szekér
leszállt róla egy még nem is olyan öreg úr
csak nem te vagy marin
isten hozott drága fiam
csapta össze kezét a szomszédasszony
vagy talán valaki unokahúg unokanővér
az édesanyja is lehetett volna
még fiatal özvegyként amikor a fiát
két kicsi ökörrel befuvarozta a városi iskolába
mennyit nevettek akkoriban
nincs jobb orvosság a nyomorúságra
nincs jobb gyógyír a nevetésnél
emlékszel emlékszik-e nagyságod
javította ki magát az asszony
ezen most már nevetni kellett
istenem istenem hogy eltelt az idő
mintha csak tegnap mentél volna el
semmit se változtál csak a színed
a színed egy kicsit mintha színtelen volna
de az itthoni levegő majd rendbe szed
van ott a szekér derekában a könyvek
alatt vagy fölött már nem is tudom
van ott egyetmás jut belőle mindenkinek
hal is van hering meg lazac olyat még
úgysem ettetek eddig póréhagymát is
hoztam meg padlizsánt azoknak most
nincs itthon szezonja egyébként
vége az utazásnak
uramisten mennyi könyv és mindenféle nyelven
mennyi könyv uramisten azt mondja
vége az utazásnak senki sem csodálkozott
nem kérdezték hogy miféle utazásnak
van vége mint valami kinyilatkoztatást adták
tovább szájról szájra az egyre többen összegyűlő
utcabeliek ha azt mondja akkor biztosan vége
nem szokott csak úgy a beszéd kedvéért beszélni
elmosolyodott amennyire a halványsága engedte
elmosolyodott a lehunyt pillák alatt látottaktól
s a füléhez érő otthoni hangoktól
szólt hogy ki szeretne menni
mire visszatámolygott mintha a szobát is
mintha átrendezték megnövelték volna
nagy széles vetett ágy terpeszkedett a két ablak között
világirodalmi idézetek voltak púpos párnáira
elegáns paplanára lábalávalójára hímezve
a nagyágy végében a bütüjében
örült hogy eszébe jutott az otthoni szó
a nagyágy végében közel az ajtóhoz
oltván takaróval letakarva egy amolyan
gyermekkori dikó térdelt a tapaszos
ház földjére terített gyékényen
a paplanosban nyugodtan alhatnék akár
ítéletnapig is aligha zavarnának de itt
simította végig az ismerős takarót de innen
könnyebb és gyakoribb lehet a föltámadás
az ökröket most kell eladni szólt vissza fal felé
fordulóban állítólag most még hagyján de félő
hogy megint nem lesz ára az igavonóknak

*******

Aladár Lászlóffy

The Cat Set On Fire

We must loosen up, at least at dawn,
when the answers to the ultimate questions
start dripping from
the leaves, and so does dew!
Let dew spread over the table, the
bed! That’s when the body enters,
and the naked embrace of alcohol,
because anyone alive for any period
of time must like it
that we’re androgynous
outside the idea of it and bare
like shell fish split open. At times
like these that cat starts
running around on roof tops,
set on fire by the spirit,
protesting rest and the loss of
consciousness after
swallowing light so long.

A felgyújtott macska

Lazítni kell, hajnalban legalább,
mikor a végső kérdésekre keresett
válaszok lecsöppennek már a
levelekről is, és harmat!
Harmat borítsa az asztalt, az
ágyat! Olyankor jön a test,
az alkohol meztelen ölelése,
mert aki csak él, egyszer és
egyhuzamban, az szeretheti,
hogy kétneműek vagyunk a
gondolaton kívül, és csurdék,
mint a csigás állatok. A
háztetőkön ilyenkor kezd el
rohanni az a felgyújtott macska,
ki által tiltakozik minden
pihenés ellen, eszméletvesztés
ellen a fényeket olyan
sokáig nyelő szellem.

 

The Voice

A voice streaks through the ghost-sharp,
starrynights of stagnant-gold whisperings:
Show me the poets you all read,
and I’ll tell you folks who you are.

Show me the poets you respect,
and I’ll tell you where you’re coming from.
Our grandfathers’ gaunt figures I see
in unbearable times when
our parks withered and we only had our books
to tide us over the winter.

Show me the poets you rally around,
and I’ll tell you what will become of you.

A hang

Kísértet-éles csillagos éjszakákon átfut
egy hang a suttogások álló aranyán.
Mutassátok meg a költőket, akiket
olvastok, s megmondom, kik vagytok.

Mutassátok meg a költőket, akiket
tiszteltek, s megmondom, kik voltatok.
Nagyapáink szikár alakját látom el-
viselhetetlennek tünő korokban, mikor
hervadt már ligetünk, s csak könyveink
maradtak a télre.

Mutassátok meg a költőket, akiket
megvédtek, s megmondom, kik lesztek.

*******

Domokos Szilágyi

What Can The Poet Do?

What indeed can our poet do?
He can fill the sky
by scribbling stars all over it
while the astronomers are asleep.
He can fill the garden by scribbling roses in it
while May is asleep.
He can fill the beach by scribbling sunshine on it
while the sun is asleep.
Oh, he can find a hundred and one
ways to get around the procrastinators!
He can scribble hope to fill
time in rapid flight
while the people are asleep.

A Költő Mit Tehet?

A költő mit is tehet?
Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja napfénnyel a strandot,
míg alszik a napfény.
Ó, százegyszer is kifoghat
a késedelmeskedőn!
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek.


*******

Géza Szőcs

Indian Words On The Radio
            To poet William Least Heat Moon

The Indians of the prairie will not let us down.
Others yes, but not them, they will not let us down.

Had they known what was to take place at Segesvár
— but they knew not what was to take place at Segesvár —
surely they would have shown up too,
some would have known they were coming too:
General Papa Bem, the Indians are coming, they would have said,
one morning to Papa Bem this is what they would have said:

across the Bering Strait
across the Bering Strait
an Indian cavalry is on its way,
cutting across Siberia
cutting its way to us
it’s coming to our aid —

the valiant officers would have talked like this,
tossing their gold-braided hats up in the air.

My Indian brother, we haven’t even got a reservation.
Ghetto, bantustan, a reservation
sometimes would be fine with us, but we have none.
The tribe gets together in the cafe,
we stand around a lot in the cafe.
Miss, don’t spare that Indian pie.
That’s what we say but to ourselves we think
but to ourselves we actually think:

some day a few Indians
across the Bering Strait
across any kind of strait
will cut their way through to us
to come to our aid
to come to our aid.

The Indians do not let anybody down.
The Indians will not let us down.

At the Nov. 15th, 1985 session of the Cultural Forum in Budapest William Least Heat Moon, a Native American writer and a member of the US delegation, gave a detailed report on Géza Szőcs’s house arrest in Romania.  Author’s note.
Also, allusions to the unsuccessful Hungarian War of Independence fought against the Hapsburg rule in 1848-1849.

Indián szavak a rádióban

Az indiánok nem hagynak cserben minket.
Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket.

Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál
– de hát nem tudták, mi lesz Segesvárnál –
Biztosan eljöttek volna ők is,
Egyesek tudták volna, hogy jönnek ők is:
Bem apó, jönnek az indiánok, mondták volna,
Egy reggel Bem apónak ezt mondták volna:

A Bering szoroson át
A Bering szoroson át
Indián lovascsapat érkezi,
Áttör egész Szibérián
Átvágja idáig magát
Segítségünkre jő –

Az őrnagy urak így beszáltek volna,
Csákójukat a magasba dobálták volna.

Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen
Gettó, Bantusztán, rezervátum jól fogna sokszor, egyik sincs
Összeverődik törzs a cukrászdában,
Sokáig ácsorgunk a cukrászdában.
Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánert
Így szólunk s magunkban azt gondoljuk
De magunkban igazán azt gondoljuk:

Egy napon néhány indián
A Bering szoroson át
Akármilyen szoroson át
Segítségünkre jön majd
Segítségünkre jön majd,
Átvágja hozzánk magát.

Az indiánok nem hagynak cserben senkit.
Az indiánok nem hagynak cserben minket.

 

When You Become The U.S. President

when you become the u.s. president
and with golden water pistols in your pocket
you play cops-and-robbers by yourself
in the corridors of the white house
or else you walk outside to stand on the democratic demarcation line
or walk out to stand on the dividing line or the continental divide
and you drink a cocktail of nitric and hydrochloric acids that separates
………….base metals from gold,
when you separate evil from good
and the useless from the useful:
one imperceptible move and you can’t tell
if you’ve stepped over the hill
to the other side of your life
or you are still here
……………*
the great divide and the purifying acid cocktail,
you’re past the halftime

you’ll play hide and seek
and bury the black box containing your last words
in the basement of the white house,
you’ll be digging in the basement of the white house
with a computer crucifix on your forehead, wearing galoshes
and the hot line twisted around your neck,
when you become the u.s. or the russian president.

Majd amikor amerikai elnök leszel

majd amikor amerikai elnök leszel
és zsebedben arany vízipisztolyokkal
hunyót meg fogócskát játszol majd egymagadban
a fehér ház folyosóin és rabló-kandúrt,
vagy kisétálsz és megállsz a demokráciás vonalon
vagy kisétálsz és megállsz a felezővonalon vagy vízválasztón
és választóvizet iszol mely két rész salétromsav és egy rész sósav,
mikor majd elválasztod a rosszat a jótól
és a fölöslegest a hiábavalótól:
hirtelen megteszel még egy észrevétlen lépést
és meg sem érzed hogy már túl
vagy az életút másik felén
vagy az innenső felén
……………*
vízválasztó és választóvíz,
túl vagy a felezőidőn
hunyót meg folyócskát fogsz majd játszani
és elásod majd a fehér ház pincéjében a fekete dobozt
mely teli lesz utolsó szavaiddal,
ott fogsz ásni a fehér ház pincéjében,
homlokodon fonálkereszttel, hócipőben,
nyakad körül a forró dróttal,
mikor majd amerikai, vagy szovjet elnök leszel

Back to Main Loch Raven Review Site